VERSEK
A KÁOSZ ANGYALA
1
ennek a kurva világnak fogytán a benzinje,
fogytán a dunsztja, egyáltalán és általában
fogytán az értelme, fogytán az élet, a kurva
fogytán a szféra, az energia, fogytán a bio
fogytán a nap, már egészen sápadt, egészen
belesápadt az élet hiányába, a hiány vonat-
kozásaiba, fonnyad szépsége, érzéke, fonnyad
vidámsága, fogy a nafta, fogytán az üzem
fogytán az élet, saját farkát harapdálja,
belehajtott egy nagy büdös kómába, egy vesz-
teglő koszos kukába, zúg a beállítóminta,
némi poézis pöfékel, beúszik egy szecessziós
zsáner, néhány karcsapással arrébb egy alig
összefüggő büférom tempózik, kel a káposzta
nem hallani a zenét, nem hallani, valami zavarja,
új hiányokkal egészül ki a leonardói alkonyat,
három ultramarin a kékben, leáldoz a rohanat,
fogytán ama dinnye héja, némi poézis vegyül az
utcasarok kifőzött erotikájába, némi nullaérzet,
fogytán a nap, belefárad a várakozásba
2
ennek a kurva világnak fogytán a ritmusa,
fogytán a dohánya, fogytán a hírértéke, 100 vagy
200 év múlva ki érti mindezt, egy rossz és egy
rosszabb nyavalya között tankol nirvána
ebbe a kurva világba belepusztul az elme mondat-
tana, fogy az öböl, fogytán a válság, nehéz a
lég, sötéten gomolyog a lét, tökön rúgta egy bol-
ha, felnégyelte egy harmadrangú szellem pokla
betelefonálok egy japán fametszetbe, fogytán a páva
tolla, felharsan a zenegyár több száz tranzisztora,
csöpögnek a csapok, a homokba vezetnek nedves láb-
nyomok, egy tutti malacka jár erre, egyik oldalán
szalonna, a másik lenyúzva, imbolyog e tortatiszta
tájon, magányos szívét dörzsöli fűhöz, fához
kevés a félhomály, fogytán a tartalom, a válaszok
túl bonyolultak, kétszer használt levegőt szívnak
a halál turbinái, elsikkadnak az évek, várjuk a
desszertet, inkább menjünk az illatszerosztályra,
szegény földnek, szegény párának nincs hova men-
nie, nincs hova bújnia, nincs hová menni, bújni
3
micsoda óvatos időszerkezet, micsoda szupernova
- mintha mindezt már egyszer valahol, régen -
emlékszem rothadó szövegkörnyezetére, ugyanaz a
díszlet körülötte, kevés az okker, a rozsdabarna
fogytán a ritmus, fogytán a nóta, a légmentes
sorokba-borokba beáramlanak a lélek besúgói,
felszolgálják a limonádét, az alulmaradók igaz-
ságát, a kitessékelő gesztusokat, tudjuk, bár már
alig, hogy miért akarunk magyarok lenni, fogytán
a dráma, a bio, a szó, egyébként és közbe-közbe
ránk rakódik egy szupernova, a kollektív tudat
meztelenül ül a pultnál, kenyeret majszol, a fájó
klasszikusok egy füstös presszót permeteznek,
nyakszirtjüket meresztgetik, szól a nóta, a neo
valahonnan ránk tör a világmindenség, előbukkan-
nak lovas őseink, megadom magam egy személytelen
felszólító módnak, cipóban sül egy mefisztói lé-
lek, kenegeti az élet sava-borsa, nefelejcset
eszem három napja, már az utolsó csillagok mel-
lett is elhúzott a fekete-sárga tengeralattjáró
az élet dunsztol vala, fogytán a célja, fogytán a
basszus, most vagy soha, az idő fogát csikorgatja,
csomósodik a józan ész, a káosz énekel, fogy
a téma, fogytán a csillagok, fogytán az angyalok