ÁTKÖLTÉSEK: HORVÁT KÖLTŐK
ASZTALNÁL ÜLVE, AZ ÓCEÁN KÖZEPÉN
Slavko Mihalić
Elveszve, az asztal mellett ülve, az óceán közepén
magamról, gondolom, egy elhagyatott szikla vagyok
amely a világvégén, beleveszik a mélységbe
az őstengerbe
és senki nem hagyhatja el, de nem is akarja
mindenben mindig csendben
állandóan csinálta a titokzatos körforgást,
amin a Föld, a Nap, és Csillagok keringnek
egyetlen kozmosz, a többi száz ellenében
még nem tudni, hogy mi körül
ha ez az örökíró toll szétcincálja az időt,
nevet, csúfolódik, felfed egy jobb képet
ugyanarról az útról, csak visszafelé.