Ivan Slamnig
A tenger mellett éltem, egy bánságban
a zetaiban, éltem az NDH-ban,
a DFJ-ben, az SFRJ-ben
de mindvégig helyben maradtam.
Akárhogy fűrészeltek bennünket,
mindig csak vót valahogy,
a szilva kék vót,
a tojás meg fehér.
Szerettük Bebát és Anikát,
régi dalokat dúdoltunk,
hallgattuk a termodinamikát,
az öregtől pénzt kunyeráltunk.
De most királynévá teszlek,
az illírek országában, Hellász,
Polától balra és jobbra
megkoronázom magamat.
Balommal téged viszlek,
jobb kezemben kard, hős vagyok,
és a tömeg ujjong, éljenez,
miközben a trónra felmegyünk.