A BALASSA-CSALÁD TÖRTÉNETE
A Balassa ősrégi magyar család. A meglévő levéltári adatok szerint 1224-ig szakadatlan láncolatban vissza lehet vinni. A Balassák kékkői várában fennmaradt levéltár bőven szolgál iratokkal és a tatárjárás előtti oklevelekkel. A Balassa-családról több helyen olvasható nemzedéktani leszármazás (Bel. Notita Nona Hung. Tom. IV. p. 130; Mocsáry Nográd esmért. III. 134; Mednyánszky Hormayr Tasch. 1824-iki folyam, 176; L. Buday F. lexic. I.; Lehoczky Stemmatorg 20. 1.).
Az írások I. Detréig vezetnek vissza. A legrégebbi oklevél szerint Detre 1229-ben II. Endre királytól földet kap Borsodban (A család levéltárában fasc. XXXIII. Nro. 1. 1229 számú oklevél). Az iratok szerint Detre "Procurator de Zolum", de egyszersmind "Comes" (főispán) is. Egyes történetírók szerint zólyomi főispán, sőt vannak, akik nádorként említik. Detrének négy fia volt: Mikó, Péter, Miklós és II. Detre.
A Balassa-család birtokai: Sztraczin, Zahora (Nógrád vármegye), Cserne, Detrekő (Borsod). A későbbi birtokok: Esztergály, Busa, Ludán, Halászi, Gyarmat, Kékkő (Nográd), Aba (Hont vármegye), Újfalu, Palugya (Liptó). A család érdekeltségébe tarozott még: Hídvég, Kricsóvár, Deregély, Szolna, Illés, Mankó, Galábócs, Szklabonya, Pribelyi, Léva, Csábrág, Szitnya, Munkács, Tasnád, Szatmár, Nagybánya, Diód, Látha, Sárospatak, Lipótújvár, Ozdin stb.
A család 1561-ben Balassa Menyhért személyében bárói rangot kapott. 1664-ben pedig Báró Balassa Bálint grófi rangot szerzett, de a családnak ez az ága Bálint fiának korai halálával kihalt.
Balassa Bálint 1554. október 20-án született Zólyom várában. Ősei állandó és tántoríthatatlan harcosai voltak a törökök elleni küzdelemben. Apja, Balassa János, a bécsi udvar szolgálatában állt, előbb Szolnok várkapitányaként, majd bányavárosok főkapitányaként szervezte a harcot. Hűtlenség miatt 1569-ben, Dobó Istvánnal, Eger hős várkapitányával együtt perbe fogják és bebörtönzik. 1572-ben felmentik a vádak alól, és Bálint fiával részt vettek a pozsonyi koronázó ünnepségen. Bálint már fiatal korában megismerkedett a kor humanista műveltségével. Tanítója Bornemissza Péter volt. Balassi név alatt a magyar líra első nagy tehetsége. Kalandos életútja 1594. májusában, Esztergomban, a törökök ellen vívott csatában ér véget.
A Balassa-család bácskai ága
Balassa József 1774-ben menekült nejével Kolop Petronellával és 9 éves fiával, Istvánnal az Alföldre Caraffa gróf elöl. Kitagadták a családjából, mert nem nemes származású nőtt vett feleségül. Egyesek szerint Petronella egy felvidéki katonatiszt leánya volt. Más elbeszélések szerint József beleszeretett egy jobbágy-leányba, s mivel családja nem akart beleegyezni a házasságba, felcsapott juhásznak, elvándorolt Bácskába, Csantavérre.
Tény, hogy a csantavéri plébánia 1782-től vezetett születési anyakönyvében számtalan Balassa születését anyakönyvezték. 1799. I. 6-án a következő bejegyzés található: "Újszülött: Gáspár. Apa: József. Anya: Kolop Petronella." A Délvidéken nemcsak Csantavéren él nagyszámú Balassa, hanem Péterrévén (Pecelló) is (A Tiszai korona-kerület telepítéstörténete, III. kötet, 1992).
A Bácsország (Vajdasági honismereti szemle) 2004. 29-ik számában olvasható Balassa Rudolf tanulmánya "Kutatásaim a Balassa-ősök után és a pecsétnyomó titka" címmel. A folyóiratban 8 tábla található, amelyeken Balassa Józseftől végigkövethető a bácskai Balassák összes leszármazottja. A VIII. tábla többek között tartalmazza Péter dédapám, Gellért nagyapám (1901-1973), anyám, Balassa Piroska (1928-2010), valamint apám, Fenyvesi Mihály (1929-1986) nevét.
 |
 |
 |