MÁS NYELVEN
ÁTKÖLTÉSEK
KEDVENCEK

 

Bence Erika

VIRTUÁLIS IRODALOMTÖRTÉNET - VERSEK TÜKRE

Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva

A bemutatott elemezés tárgya Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva (2009) című verseskötete. A vizsgálat abból a feltevésből indul ki, hogy valamely irodalom alakulásának történeti képe nemcsak a szintézisalkotó irodalomtörténeti munkák által válhat ismertté, de szépirodalmi művek révén is tükröződhet. Fenyvesi Ottó vizsgált verseskötete is virtuális irodalomtörténetként funkciónál. Azáltal, hogy újraolvassa és -írja a kontextualizált műveket, egyrészt tükrözi a jelölt irodalom alakulásfolyamatait, korszakait és irányait, másrészt a recepció elé tart tükröt: újra- és felülírja megállapításait. Az elemzés által felismerhetővé válik a vajdasági magyar irodalom szépirodalomban élő történeti képe.

            Kulcsszavak: irodalomtörténet, vajdasági magyar irodalom, virtuális, verstörténet, tükröződés

IRODALOMTÖRTÉNETEK ÉS "IRODALOMTÖRTÉNETEK"

A magyar irodalom létformájáról alkotott gondolkodás változatos szintetizáló elképzeléseket hozott létre a régebbi századok írói jegyzékeitől és életrajzi breviáriumaitól kezdődően a 20. század fejlődéstörténeti és olvasásszociológiai, illetve ideológiai alapozottságú/terheltségű koncepcióin át a "folyamatosan történő eseményként" (Szegedy-Maszák 1995) vagy "töréspontok" (Márton 1999) mentén létrejövő alakulástörténeti víziókig terjedően. Ezek könnyen dokumentálható összefoglaló szándékú irodalomtörténeti koncepciók valamely irodalom életében. Az irodalmak belső alakulása azonban folyamatosan létrehoz és működtet alternatív eljárásokat és virtuális szintéziseket is önnön történeti-poétikájának megalkotásában. Ezek kevésbé egyértelmű, de jól kivehető és tettenérhető jelenségek irodalmunkban.
A történeti-poétikai/virtuális irodalomtörténeti szemléletek reciprocitására jó példa a Nyugat irodalomtörténete - gondoljunk akár Szerb Antal, akár Schöpflin Aladár magyar irodalomtörténetére -, amely köztudottan Babits Mihály esszéírására (Petőfi és Arany, Az ifjú Vörösmarty, A férfi Vörösmarty etc.) íródott rá. A 21. század elejéről pedig a Márton László regénytörténeti koncepciója ("a magyar regény hiányzó első félideje" [MÁRTON 1998. 238]) és a regényírása közötti összefüggéseket hozhatjuk fel; Mártonnak azt a felfogását, miszerint a 18. század végén hiányzó regényfejlődés, a késő barokk heroikus-gáláns magyar regény utólagosan pótolható, utánírható. A Testvériség-trilógia (2001, 2002, 2003) ilyen értelemben egyszerre
_________________

1 Dr. Bence Erika egyetemi rendkívüli tanár. Újvidéki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék. erikazambo@eunet.rs

"regényfolyam" és a 18. századi magyar barokk regény történetére reflektáló alkotás. Ugyanilyen módon érthető tetten Márton László Minerva búvóhelye  (2006) című regényében a klasszicizmus és a romantika irodalmi diskurzusa.
Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva (2009) című verseskötete egyértelműen Bori Imre A vajdasági magyar irodalom [rövid] története című, 1975-től 2007-ig hat kiadást megért szintézisére íródik rá - követve annak kronológiai rendjét a "jugoszláviai" irodalom előtörténetétől a legújabb kori vajdasági magyar irodalomig. Az irodalom élete című - Bori Imre halála kapcsán íródott - 2004-es versében Fenyvesi már reflektál ezekre az összefüggésekre: "Csordultig telt / könyvek, történetek, irodalmak. / A kéklő cigarettafüstben kopasz apostolok / vitatkoznak a polcokon." (FENYVESI 2004. 1232), illetve a (vajdasági) magyar irodalom történetéhez fűződő kapcsolatának "olvasás alapú" meghatározottságára. E szempontból verseskötetének mind a fő-, mind az alcíme jelentés- és műfajalkotó argumentumokat tartalmaz. A lezárult ("Halott..."), térbelileg ("...vajdaságiakat...") behatárolt életműveket újraolvasó ("...olvasva") poétika lényegét az alcím kulcsszavai - "versek, átköltések, másolatok" - mutatják meg: a versalkotás palimpszeszt eljárásait nyomatékosítják.
A vajdasági magyar irodalom történetének (újra)olvasása létrehozta versciklus huszonkét "darabból" áll, amelyet a címalkotó (bevezető) vers és a szerzőről, Fenyvesi Ottóról szóló (lezáró) jegyzet fog közre. "Első könyv" - utal az alcím kiegészítése a vállalkozás volumenére. Egyértelműsíti számunkra, hogy egy irodalmi reprezentáció (a vajdasági magyar irodalom) olvasás alapú (olvasónapló; mint pl. Szerb Antal irodalomtörténete a hagyományból) történetének alternatív (szépirodalmi) változatát olvassuk, amelynek további "könyvei" várhatók. A történetalkotás virtuális/alternatív jellege és lezáratlansága is a magyar irodalomtörténet-írás újabb tendenciáira (pl.  "a magyar irodalom történetei") reflektál: "Különböző hagyományok létét tételezi föl, és tartózkodik különböző korszakok egyértelmű kijelölésétől" (SZEGEDY-MASZÁK 2007). Épp ezért érezhetjük manipulatívnak a Halott vajdaságiakat olvasva kortárs recepciójának azokat a kitételeit, amelyek a Fenyvesi-vers terjedelme és az újraolvasott opus jelentősége között tételez fel összefüggéseket. Fenyvesi liriko-epikai beszélője választásával nem minősíti az "újramondott" és "újraírt" szövegeket; nincs tehát jelentősége a palimpszeszt (a beemelés és kitörlés) terjedelmének, s annak sem, hogy  - miként azt egyes kritikai allúziók láttatni igyekeznek - Fenyvesi lírai alanya melyik újraolvasott opust érzi magához legközelebb (HARKAI VASS 2009; BÁNYAI 2010). Nem jelentéses mozzanat tehát az sem, hogy Herceg János opusa "nem kap túl nagy teret"  (HARKAI 2009. 113) A Fenyvesi-szöveg ugyanis nem terjedelmével, hanem intenzitásával, sűrítettségével hat; a címadó vers mellett épp a Herceg-opusra íródott költemény a kötet képileg és szemantikailag is legbonyolultabb, a térségi kisebbségi irodalmi reprezentáció egyik legjelentősebb metaforáját, "a hiány" (HÓZSA 2004. 89) jelentéseit változatos eljárások révén működtető szövege. A modern irodalomtörténet-írás sem hierarchikus/kanonikus rendszereket, hanem belső alakulásfolyamatokra, fontos jelenségekre, mozzanatokra figyelő, "változatokban élő" nagytörténeteket alkot, amelyekben - a sztereotip gondolkodás meghatározásaival ellentétben - egy-egy (esztétikailag) kevésbé jelentős opusnak is lehet történeti-poétikai szempontból fontos történetalkotó jelentése - feltéve, ha az irodalom alakulástörténetét "szövedék"-ként és nem életművek sorozataként fogjuk fel.

A VAJDASÁGI MAGYAR IRODALOM ÖNREFLEXÍV METAFORÁI

            Az "átköltés" és a "másolat", illetve lehetséges változatai, az "újraírás" és az "utánmondás" poétikai eljárása bonyolult szövegvilágokat eredményez, amelyekben az eredeti szólamok, verstöredékek és -sorok elválaszthatatlanul egybecsúsznak a befogadó/olvasó lírai én versbeszédével. A Halott vajdaságiakat olvasva önreflexív szólama szerint a versalkotás folyamata "halott költők versei"-nek "maszatolása", "szellemidézés", "versben kotorászás" és "vidám improvizálás". A lírai beszélő saját lét- és versbeli helyzetére vonatkozó vallomása szerint önnön létezése szekunder jelenség, (irodalom)története mások művei által nyer formát:

            (...)
Verseitekkel kelek és fekszem.
            Összemosódó képek,
            bizonytalan gazdátlan hangok,
            egy-egy borostás arcél.
            Lerombolom önmagam,
            hogy általatok létezzem.
(.)
(Halott vajdaságiakat olvasva)

            Ugyane folyamat történet(újra)alkotó/-mondó jellegét emeli ki, amikor a versírás mozzanatokra lebontott eljárását tárja elénk költeményében: "[ . ]Szavakat vezérelni. / Szavakat tölteni értelemmel. / Majszolni valaki zsíroskenyerét[ . ]" (Halott vajdaságiakat olvasva). De az újraértelmezés igénye sejlik fel az "irodalmat torpedózni" szándékában, illetve az irodalomban történő "értelemkeresés" ("Értelmetlen volna az egész hercehurca?") gondolatában is.
A vajdasági magyar irodalom története újramondását meghatározó alaphangot a kötet mottója, a szabadkai Renaissance folyóirat 1920-ban napvilágot látott vezércikkének részlete adja meg, míg a címadó vers záró soraiban az újramondás (a lírai én) "posztmodern" léthelyzetére történik utalás: "Posztmodernül őszülünk. / Nyaljátok ki a szívem." (Halott vajdaságiakat olvasva)
Mind a mottó, mind a címadó vers a vajdasági magyar irodalom legismertebb önreflexív metaforáját, a sár képzetét hozza működésbe: "Ennek a sok környékbeli mocsárnak gőze megfeküdte a lelkeket. Más törekvés számára nem termett itt egyéb, csak megölő közöny vagy egy elegáns sajnálkozó gesztus!" (Részlet a szabadkai Renaissance folyóirat vezércikkéből, 1920-ból) A Halott vajdaságiakat olvasva is ezeket a motívumokat idézi meg a vajdasági magyar irodalom történetéből és görgeti végig a ciklusegészen, miközben "halott költőket hajszol" a Szenteleky-líra képeit megnevező lírai beszélő:

            Bácskai éjjel az Olümposz alatt.
            Szenteleky sziváci biciklije.
            Fényük hunyt házak.
            Néptelen falvak. Hálóban alvó pókok.
            Jöttment eső agyunk latin negyedében.
            Huszonkét sor világlíra.
            Oda-vissza írás. Vers-klip.
            Nagydoboz, kisdoboz, zenedoboz.
            Öt évig rádió. Felrobbant éden.
            Fekete majális.
(Halott vajdaságiakat olvasva)

            A költemény tükrözte, s a térségi magyar irodalmat átható "bácskaiság/sár és por"-képzet analóg példái a Szenteleky-opus mellett/előtt/után is tettenérhetők irodalmunkban - akár elfogadjuk kanonizált kezdetként 1918-at, akár - miként Fenyvesi Ottó alternatív irodalomtörténete - a politikai határokat mellőző történeti-poétikai szemlélet értelmében határozzuk meg a vajdasági magyar irodalom kezdeteit. Ily módon a Fenyvesi-versciklus diskurzusban áll nemcsak az újramondott opusokkal, hanem a sár-metafora "ősformájá"-val, amely köztudottan Papp Dániel novelláskötetének (Tündérlak Magyarhonban, 1899) első bekezdéseiben nyer önreflexív irodalomjelölő formát, de a kelet-európai irodalmi létmetaforák irányában is utat nyit. "A kisorosz mezőkön, ama vizes, mocsaras lapályon, ahol a világon a legszomorúbb az ősz, és a legkorhadtabbak a füzek, egy híres nyugati egyszer megrúgta a földet: >Micsoda sár, micsoda sár! - mondta. - S ezek a bolond lengyelek ezt a sarat hazának hívják!< [.] De ugyanez  [ti. >a mi otthoni mezőink< - B. E. megj.] a szép, szelíd tájék ősszel szintén átváltozik olyan fekete tengerré, mint a volhyniai haza. S ha én a művelt nyugatit olyankor levinném hozzánk, hát akkor bizonyosan nekem is így szólna ő: >Micsoda sár, micsoda rengeteg sár! S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!<" (PAPP 1980. 5)  A Renaissance-mottóban: "Aki velünk jön, annak nem adhatunk csak szomorúságot. Annak sokára lesz még tündéri az alkonyat és illatos a világ." (Halott vajdaságiakat olvasva, 5)  Szentelekynél: alatt "[.] a felhős ég alatt csoszognak a fanyar arcú emberek. Örömtelen lelkek őgyelegnek a csúnya, sáros utcákon a nyirkos falak mentén, valaki tán hurkot készít magának a padlásgerendán." (SZENTELEKY 1993. 187) Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényében: "Körös-körül Sárszeg laposan, lepényszerűen terpeszkedett el a homokon" (KOSZTOLÁNYI 1983. 9), illetve a Halott vajdaságiakat olvasva című költemény újramondta Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska című Kosztolányi-verseben:        


Itt félve jár az úri kisgyerek.
virágok, nyiszlett emberek.
Egy távol torony ferde lángolásba.
Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
Nehéz aranypénz a lányok nyakán,
mindegyik oly finom és halavány.
A trombiták estente mint a szörnyek
egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.
Trágár tivornya, részeg és tunya.
Sír a beteg és méla, szláv duda.
Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.
Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,
boros az asztal, véresek a kések,
az ördög is fölpántlikázva lumpol,
festett leányok lesnek a zsalukból,
s én meghalok, ha egyszer odanézek.


(Kosztolányi Dezső: Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska)

"A "mocsaras lapály"/"mocsaras gőz" lelket megülő világa mellett a "józanság egyenesei" is létértelmező metaforaként működnek e világban, miként a megidézett Bácskai éjjel című Szenteleky-versben is:  "Szabályos sorokban zsendül a vetés / a józanság egyeneseket húz...", illetve  "[.] most ültetem ela téboly / mákonyos, magtalan, tündérszép / virágait / a hasznos, trágyás, egyenes, / bácskai barázdáit" - mondja lírai beszélője. A Bácskát átszelő út/vasút egyenesvonala Fenyvesi Kosztolányi-költeményében éppúgy feltűnik, miként a Jaszi-bara környékén összefutó "rossz szagú utak" (Halott vajdaságiakat olvasva. Laták István), illetve az európai történelem Bácskából induló halálvonatai:

            Achtung! Achtung!
            Isten áldja magukat!
            Hol itt a logika, hol az igazság?
            Vége a világnak. Vége a gondolatjelnek.
            Vége a nappalok által kergetett éjeknek.
            Zsúfolásig telt az emlékek háza.
            Indul a leólmozott pokolvonat.
            Indulnak a deportáltak.
            Topolyáról a halálgyárba.

            Achtung! Achtunkg!
            Isten áldja magukat!
(Halott vajdaságiakat olvasva. Radó Imre)

Idevonzott irodalom című tanulmánykötetében Hózsa Éva a "hiány szociográfiájá"-nak műfajváltozatairól és formáiról, illetve a vajdasági magyar irodalmat átható "tündérlak-effektus" működéséről beszél: "...a hiány-kategória [.] felfogható annak, ami adott helyzetben nincs, annak, ami az író-én feszültséget teremtő hiány-nézőpontjából fakad, sőt a minimalizmussal is összefonódik" (HÓZSA 2004. 89-93). Herceg János opusának megszólító ereje is "hiány szólamai"-ban rejlik, annak a folyamatnak a megragadásában, amely egy múltba vetített ideálisnak gondolt, szellemi/metaforikus értelmű létállapot ("tündérhon", "tündérlak", "tündérvölgy") eltűnéséről szól: Fenyvesi Herceg-palimpszesztjét is az "eltűnés poétikája"2' hozza létre.

Csak a kőangyalok maradtak.
            Az elvadult celtiszek, a bogyófák
            és a honfoglaló Belgrád Áruház.
            Eltűnt a hajnalban karikázó péklegény.
            Eltűnt a fenyves, a vizesember, a mázoló,
            eltűntek a nagy keblű kofák és a tréfamesterek.
            A teljesség igényével élni akarók.

__________________

      2    Átvett szókapcsolat - több forráshelye és előfordulási módja (pl. "eltűnés esztétikája", az "eltűnés könyvei" etc.) lehetséges, leginkább a '70-es, '80-as évek underground irodalmával kapcsolatban használatos meghatározás.


(.)
(Halott vajdaságiakat olvasva. Herceg János)

            OUTSIDEREK ÉS HALOTTAK

            Sajátos jelensége Fenyvesi Ottó alternatív (verses) irodalomtörténetének, hogy a térségi (jugoszláviai/vajdasági) magyar irodalom "atyjaként" emlegetett Szenteleky Kornélról nem írt verset. Pontosabban nem a ciklus többi darabjához hasonló komplex versalakzatok formájában. Ugyanakkor a Kosztolányi-életmű mellett épp a Szenteleky-opus hat legerőteljesebben létrejöttére. Olyan érzésünk lehet, hogy esetében a palimpszeszt, azaz a kitörlés és újraírás teljességéről/totális változatáról van szó: a Szenteleky költői és irodalomszervezői habitusa elválaszthatatlanul egybecsúszik a vajdasági magyar irodalom egy-egy fejezetét újraolvasó és -alkotó lírai beszélő szólamával; írói létének és befogadástörténetének egészével képez háttérszólamot a szövegvilágokban. A Halott vajdaságiakat olvasva több kritikusa is fontos eljárásként kezeli Fenyvesi Ottó vizsgált versciklusának belső diskurzusát, azt a mozzanatot, miszerint az egyes költemények is újraolvassák és továbbmondják egymást. Az idézés számtalan példa-lehetőségét (pl. a Milkó Izidor című vers Kosztolányi-allúziói, a  Dettre-vers Szentelekyre és a couleur locale-vitára történő utalásai, a György Mátyásról szóló költemény Dettre János halálát idéző sorai etc.) az intermediális kapcsolódási pontok kijelölésével bővíthetjük, tágíthatjuk a multimediális párbeszédek irányában, többek között a térségi magyar/és nem magyar filmkultúra ("Duna menti Hollywood", "Égbe mennek az irodalmi szekértáborok.") alkotásaira, illetve a szerző-én életművének a rock and roll-kultúrával való együtthatására történő reflexiókkal.
A Halott vajdaságiakat olvasva szintézisalkotó elve és kulcsfogalmai is  a halál jelentésvonzatai köré épülnek. A vajdasági magyar irodalom történetének szépirodalmi alternatívája olyan (térségi) életrajzi almanach, sorstörténeti breviárium, amelynek darabjai között az outsider-lét témái és a halál változatai képeznek összefüggést. Boldog Zoltán a "közös sírhelyre olvasás" (BOLDOG é. n., internetes forrás) eljárását azonosítja a könyv létrejöttében, Bányai János szerint   a kötet  szerzője "sírkertben  áll" (BÁNYAI 2010. 88).  Egyértelmű, hiszen a címadó vers lírai alanya is nyomatékosítja: a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalom sírkertjében.

            Itt jártatok.
            Nem vagytok már. Eljött értetek
            Vajdaságba a halál.
            Mikes Flóris, Szenteleky,
            György Mátyás, Tanács István [sic!]
Thurzó Lajos, Dóró Sándor,
            Tóth Feri, Podolszki,
            Herceg és Sziveri.
            Hinni akarok nektek.
            Hogy megérte.
(Halott vajdaságiakat olvasva)

            A kötet valamennyi versét életrajzi jegyzet,  a tematizált opus alkotójáról szóló "sorstörténeti" vázlat vezeti be. Azt az illúziót kelti ezzel a könyv szerzője, hogy létezik egyfajta térségi (vajdasági) magyar sorstörténet. Mindenesetre közös vonásuk az outsider-létforma, az a végigvitt gondolat, hogy a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalmi kultúra teremtői és alkotói Szenteleky Kornéltól Juhász Erzsébetig bizonyos értelemben kívülállók: forradalmárok,  moszkovita/kommunista internacionalisták, a szocialista társadalmi rend ideológiai csapdájába jutottak, félrevezetettek, meg nem értettek, a társadalom peremére kerültek, számkivetettek/száműzöttek, emigránsok, deportáltak, eltűntek/elveszettek, elitéltek, szenvedélybetegek - valamennyien halottak.

AZ ELTŰNÉS MITIKUS IDEJE

            A kötet utolsó életrajzi jegyzete Fenyvesi Ottóról szól, amelyet műveinek (2009-es) jegyzéke egészít ki. Vagyis "beleírja" magát az általa alkotott virtuális vajdasági magyar irodalomtörténetbe úgy, hogy az életrajza mögötti vers hiánya a kötetegészre mutat.  A vajdasági magyar irodalom "sírkertjé"-ben áll.  "Emigráns underground outsider": vajdaságiként már "nem létező". Vagy pedig a vajdasági magyar irodalom "halott"; legalábbis válságban van.
A válság mint állapot "hiányként" - hiányállapotként is értelmezhető. "Már nem tudom miben és kiben bízzak. / Szarnak a versre, válságban a líra" - határozzák meg a kötet első verssorai ezt a létállapotot. Majd később - mintegy konklúzióként - a vajdasági magyar irodalom(történet) újraírásának mint a válságból való kivezetés lehetséges változatának igényét és gondolatát fogalmazza meg a lírai beszélő: "Bevezettetek az irodalomba / én meg kivezetlek benneteket. / A válságból, a lírából."  Mert: "A szponzorokat úgysem érdekli / az új érzékenység és a rock and roll. / A világraszóló nagy maszatolósdi közepette / szarnak a versre." (Halott vajdaságiakat olvasva) Természetszerűleg vetődik fel a kérdés: hova [vezet ki] a lírából? Hózsa Éva idézett tanulmányának egy megállapítása lehet  válaszunk alapja: az eltűnés mitikus idejébe.
"A szülőföldjén veszélyhelyzetet, veszteséget, bizonytalanságot, ingatagságot megtapasztaló szerző-én a múlthoz, az emlékekhez fűződő szülőföld- és család-mítoszba, a fohász, az ima gesztusába, a mitológiai motívumokba mélyed bele, ily módon keresi nemzeti és lokális identitását, kialakul mindez egy tágabb nemzetállam keretében, illetve annak felbomlása következtében, amely megteremtette a maga kizárólagos monymítoszát." (HÓZSA 2004. 89)

KIADÁSOK

Fenyvesi Ottó 2004. Az irodalom élete. In:  Híd, 9. 1232.
Fenyvesi Ottó 2009. Halott vajdaságiakat olvasva. Versek, átköltések, másolatok. Első könyv. Zenta: zEtna - Basicliscus

IRODALOM

Bányai János 2010. Versbe szedett arcképek (Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva). = Költők(k), könyv(ek), vers(ek). Újvidék: Forum Könyvkiadó, 85-88.
Boldog Zoltán é. n. A közös nyughelyre olvasás. In: Irodalmi Jelen.

  http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1000/boldog-zoltan-kozos-nyughelyre-olvasas-fenyvesi-otto-halott-vajdasagiakat-olvasva#sthash.5O1kNuN5.dpuf

(Letöltve: 2013. december 7.)
Bori Imre [1975] 2007.  A jugoszláviai magyar irodalom története. Újvidék: Forum Könyvkiadó
Harkai Vass Éva 2009. Holt költők, emlékezet (élő) hagyomány (Halott vajdaságiakat olvasva) =  Uő. Sárszegről délre - négy portré.  Topolya: Lavik 92 - Timp, 110-115.
Hózsa Éva 2004. Idevonzott irodalom. Tanulmányok, esszék, kritikák. Szabadka: Grafoprodukt
Kosztolányi Dezső [1925] 1983. Aranysárkány. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó
Márton László 1999.   Az áhítatos embergép. Pécs: Jelenkor Kiadó
Papp Dániel [1899] 1980. Tündérlak Magyarhonban. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó
Szegedy-Maszák Mihály 1995. Az irodalom történeti és elméleti vizsgálata = Uő. "Minta a szőnyegen." A műrételmézés esélyei. Budapest: Balassi Kiadó, 11-24.
Szegedy-Maszák Mihály főszerk. 2007. A magyar irodalom történetei I-III. Budapest: Gondolat
Szenteleky Kornél [1929] 1993. Isola Bella = Uő. Nyári délelőtt. Egybegyűjtött novellák, regény 1923-1933. Utószó és jegyzetek: Bori Imre. Újvidék: Forum Könyvkiadó,


                                               Erika dr. Bence                                                
vanredni profesor
Univerzitet u Novom Sadu, Filozofski fakultet, Odsek za Hungarologiju

VIRTUELNA ISTORIJA KNJI®EVNOSTI - OGLEDALO PESAMA
Oto Fenjveąi: Halott vajdaságiakat olvasva

Predmet prezentovane analize je zbirka pesama Ota Fenjveąija Halott vajdaságiakat olvasva (2009). Razmatranje polazi od pretpostavke da se istorijska slika razvoja neke knjiľevnosti moľe spoznati ne samo putem sintetizovanih knjiľevno-istorijskih radova, već se ona reflektuje i u delima lepe knjiľevnosti. Upravo zbirka pesama Ota Fenjveąija funkcioniąe kao virtuelna istorija knjiľevnosti. I to na taj način, ąto on ponovo čita i piąe o kontekstualizovanim delima, odslikavajući  s jedne strane procese i pravce razvoja date knjiľevnosti, a s druge pak stavlja pred ogledalo njegovu recepciju: nanovo piąući i modifikujući njene stavove. Analizom postaje prepoznatljiva ona istorijska slika knjiľevnosti vojvođanskih mađara koja se reflektuje u lepoj knjiľevnosti.

Ključen reči: istorija knjiľevnosti, knjiľevnost vojvođanskih mađara, virtuelnost, istorija poezije, refleksija

Erika Bence
Dsc, Associate Professor, University of Novi Sad, Faculty of Philosophy,
Department of Hungarian Studies

Virtual History of Literature - Mirror of Poems
Ottó Fenyvesi: Halott vajdaságiakat olvasva (Reading Dead Vojvodinians)

The subject of this analysis is Ottó Fenyvesi's volume of poetry Halott vajdaságiakat olvasva (Reading Dead Vojvodinians). The study starts from the assumption that the historical image of the formation of certain literature does not become famous only through synthesis-forming works in literary history, but can also be reflected through fiction. Ottó Fenyvesi's studied volume of verse functions also as a virtual history of literature. By re-reading and re-writing the contextualized works, it mirrors the development of the given literature, its stages and directions, on one hand, while on the other, it holds mirror to reception: it rewrites and overwrites its conclusions. The analysis identifies the historical image of Hungarian literature in Vojvodina existing in fiction.

Key words: history of literature, Hungarian literature in Vojvodina, virtual, history of verse, mirroring

 

 

ml>