(EDDIE AND EVE)
Charles Bukowski
képzeljék el
öt évig mindig ugyanazon
a bárszéken ültem Philadelphiában
a levegő áporodott volt
a legolcsóbb borokat fogyasztottam
a sikátorokban néha izomagyú kamionsofőrök
jól összevertek, ezzel szórakoztatták
az éjszaka hölgyeit és urait
nem fogok gyerekded mesékbe
ez nem méltó hozzám
valótlan
inkább elmondom hogy
30 év után elmentem
meglátogatni Eddie barátomat
még mindig ugyanabban a kéróban és
ugyanazzal az asszonnyal élt
eltalálták:
rosszabbul nézett ki nálam
nem tudott felállni a székből
csak mankóval
keringési zavarok
ami haja maradt
mind hófehér volt
az isten szerelmére, Eddie, mondtam neki
tudom, végem van, mondta
alig kapok levegőt
aztán bejött a felesége, Eve
valaha szép, sudár teremtés volt
régen egy kicsit flörtöltem vele
körülbelül 100 kilót nyomott
és csak bámult rám
az isten szerelmére, Eve, mondtam neki
tudom, ne mondj semmit, felelte
aztán elkezdtünk iszogatni, néhány óra múlva
Eddie azt mondta:
vidd az asszonyt a hálószobába
és dugd meg jól,
én már képtelen vagyok
Eve csak kacarászott
nem tudom megtenni, Eddie, mondtam
a haverom vagy
aztán tovább vedeltünk
számolatlan liter söröket
Eddie hányni kezdett
Eve hozott neki egy lavórt
ő pedig belehányt
közben azt mondogatta
bezzeg egykoron férfiak voltunk
igazi tökös nagymenők
tudtuk, hogyan kell hanyatt dönteni
a lányokat
a kurva életbe
ezeknek a mai fostos punkoknak
fogalmuk sincs róla
aztán becipeltük a szobába
ágyra fektettük, levetkőztettük
elaludt, nagyokat horkantott
elköszöntem Eve-től
beszálltam a kocsiba
csak ültem, és bámultam a házukat
aztán elindítottam a járgányt
mást igazán nem tehettem