ÁTKÖLTÉSEK: USA KÖLTŐK
EGY LÉPÉSRE TŐLÜK
(A Step Away from Them)
Frank O'Hara
ebédszünet van, sétálni indulok
a sárgára festett taxik között.
Először lefelé a járdán,
ahol munkások tömik magukba
a szendvicseket és a Coca Colát,
fejükön sárga sisak. Az megvédi
őket a lehulló tégláktól, vagy mitől.
A sugárúton folytatom, ahol szoknyák
ringanak a bokák felett, és megemelkednek
a szelőző nyílásoknál. A nap pörköl,
de a taxik egy kicsit mozgatják a levegőt.
Nézem, a karórákra alkudozókat.
Macskák játszadoznak a forgácsban.
A Times Square-n, a megállás nélkül futó
felirat eltűnik a fejem feletti füstben,
odafönn lassan csordogál egy vízesés.
Egy színes bőrű áll a kapualjban, fogpiszkálót
rágcsál, gondtalanul integet.
Egy szőke delnő ajkát csücsöríti; egy néger
mosolyog és állát vakarja. Aztán hirtelen
lárma támad: 12.40 és csütörtök.
Nappal a neonfény nagy élmény,
ahogy Edwin Denby is megírta.
Sorba állok egy szendvicsért a Giuletta
sarkán. Giuletta Massina, Federico Fellini
felesége, é bell' attrice.
Egy csokoládéfagylalt. Egy dáma
rókaprémmel a nyakában, ölebével
éppen taxiba száll.
Néhány Porto Rico-i
lézeng a sugárúton, olyan szép és meleg az ide.
Először Bunny halt meg, aztán John Lotouche,
Majd Jackson Pollock. Vajon telve van-e velük a föld,
mint ahogy az élet volt?
Az ember megebédelt és sétálgat,
elmegy egy újságosbódé mellett, csupa szexlap,
és egy poszter BIKAVIADAL,
és Manhattan raktárai,
melyeket nemsokára lebontanak.
Egykoron azt hittem, ott van az Armory Show.
Egy pohár papaya-lé és vissza a munkába.
Szívem a zsebemben dobog,
ott lapulnak Paul Reverdy versei.
(1956)