Branko Čučak
Rosszul élünk, barátom.
Eljött, hát, a vallomások ideje.
Ha keserű is, ha ronda is,
őszintén el kell mondani,
vonogatni kell a vállunkat.
A betegek az erdő mélyére mennek,
a füvek nem használnak, semmilyen gyógyír nem segít,
jó hosszú lesz a sírás-rívás,
fájó és vég nélküli a panaszunk.
Augusztus forró tűzében
hóemberként állok.
Csak olvadozom, elfogyok.
Eljött, hát, az igazság pillanata.
Eljött a vallomások ideje.
Részeg néphős vagyok,
aki csalódott a marathóni csatában.
Egy lankadt Don Juan vagyok,
aki tiszteletköröket fut
szerelmei ágya körül.
Én vagyok a nagy esélyes,
aki a cserepadon ül és picsog.
Csak olvadozom és elfogyok.
Én vagyok a fazék, a sárgarépa és a tócsa.