Ivo Svetina
Ezt a verset a péniszemmel írom, benned írom, amíg meztelenül
játszadozunk az ágyban, amikor fényes japán rajz vagyunk,
a bor mámorával átitatva a bőr selyemnyomata;
amikor méz csordul mozdulataidból, szárnyaink vannak,
s te pedig fájdalom nélkül olvadsz az ujjaim hevében,
melyek melled aranybillentyűin játszanak.
Szívem a torkodban kalapál, kiszakadva a hullámzó mesebeli tájból;
te fiatal nőstényszarvasom, feketehajú vázám, szőke választékkal
a kebleid között, csillogsz, törpe, kis ölebem,
az éjszaka virágszirmait szállítva.
Fehér sirály vagy, az adriai képeslapról,
szivárványos vasárnap csendes ágyunkon az árnyékban,
kert, amelyben paripák kortyolják elektromos töltésű
anyagi részecskéid fölött az árnyakat.