ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK

FORRÁSKÚT

Jovan Zivlak

a származásról szóló meséket
és az egész terhet
a kételyek batyuit
az edényeket melyekben az életről és az
árnyakról szóló tudományokat őrizted
most eldobhatod. elölről kezdheted a semmiből
arról a pontról hol nincsenek írásos nyomok
a betűket elsirathatod. a tudás szerint
a véged egyben a kezdeted
a világ olyan mint a kagyló
benne mindig ugyanaz a zúgás hallható
a csalárd forrás csobogását megidéző
ősi morajlás. és itt kezdődik az árulás
a hasonlóság beleömlik az emlékezetbe
felkészít arra hogy csak
összegyűjtött senki lehetsz
alig létező valaki
aki az egész után kutat
a kéz gesztusai után
a kicsinyke lény
az arcok megsokszorozója után ki azt mondja:
amit elveszel adva van
amit adsz el van véve
mit leírsz
már el van olvasva
a hallhatót nem ingathatod meg
azzal hogy összekötöd a mindenséggel mely
épp itt tesz partra ebben a szomorú álmosságban
hol cigarettát és újságot vásárolsz
és azt kérded:
vajon a felhőkből a megtépázott égboltról aláhulló
elnyűtt síró hang lenne
az a csillapíthatatlan semmi
akihez szólásért
fohászkodom.