VERSEK
HARDCORE-PUNK BLUES
Én vagyok a 104-781
Lángvörös tűzsarkú cipőket viselek
Vágj hátba, nem tesz semmit
Csavarj, facsarj, lökj a szakadékba
Ezekben a tűsarkú cipőkben teljesen a tiéd vagyok
Lefegyvereztél
A rituálét ismered, és én a tiéd vagyok
Csak a tiéd, sérülékenységem kiszolgáltatva
Én vagyok a 104-781
Gyere, csalhatatlanságod tudatában
Lökj rajtam egy nagyot, hátha begerjedek
Derékfájdalmaimnak ehhez semmi köze
Erőd fenntart a levegőben
Mily ritka szférák, barna ködök
Anakreóni permetek
Szökni úgysem tudnék, lábaim földbe gyökerezve
El kell mondanom, hogy tudd
Nekem itt kell maradnom
Ma istenien nézek ki
Eddig még minden összejött
A bioritmus és az egész ontológiai gyógyszertár
Arcom liszttel sminkelve, akár valami bonviván
Sokáig tanulmányoztam gyöngeségeim
Ravasz pillantásodban
Kíméletlen önkorrekciókkal
Rendbe szedtem magam
Földúcoltam a talapzatot
Én, a 104-781 átadom a szertárkulcsokat
Dönts padlóra, kínozz, kínozz
Parazsat a nyelvem alá, ne eressz el
Ezeket a tűsarkakon úgysem juthatok messzire
Megkötözve, tántorogva, mint sült galamb a hájtengerben
Nem fogok végérvényesen, elvérezni
Könyörögni, jajgatni sem fogok
Kaszabolj, marcangolj, szabdalj, tépázz
Szurkálj, a sebek úgyis behegednek
Dobj sebességbe, gyorsíts
Gyötörj, üss a kifulladásig
Akkor is üde, százszorszép főnixként fogom
Túlélni az egész karambolt
A sebhelyek ugyan megmaradnak
De gyógyulást hoznak
Kezdetben vörösek és mélyek
Később részemmé lesznek, mint
Születésem, nemem, históriám
Velem nőnek, kedves elvtársam
Ez az én privát világfájdalmam, saját végzetem
Verd ki a fogaim, tépd ki a szárnyaim
Hogy biztos légy benne: ez többé nem szárnyal
Én sem veszthetek el, míg te mellettem vagy
Szelídíts meg, hogy érezzem titkos sugallataidat
Tűsarkú cipőket húztam, és most magasabb vagyok
Én, a 104-781
Felkészültem a megrázkódtatásokra
A szférák zenéjére, a legnagyobb zuhanásra
Ez még nem a paradicsom, de nem is a pokol
Nincs tornác és árboc sincs
Szétmaracongolva heverek a nagy buli után
Szoríts, nehogy elveszíts
Én a 104-781 vagyok
Lángvörös, tűsarkú cipőt húztam
Kösd át csuklóimat, törd el bordáimat
Van még marcangolnivaló, kényszeríts térdre
Fojtsd belém a szuszt
Forgass, forgass, mint egy felhúzós játékbabát
Csak nyomd be a kulcsot
Fordíts rajta egy nagyot
Kínozz, sarkantyúzz, rázz, rázz
Kíméletlen a játék értelme
A tűk fokára hágok, úgysem szökhetek meg
Forrázz, bombázz, tőlem úgysem szabadulsz
Én leszek a te aerodinamikus árnyéklovasok
Kérőző fattyúd
Én leszek sötét szemű sátánporontyod
A te erotikus emésztőgödröd
Vajon megfelel neked hamisított lúdtalpam
Kedvedre lesz-e az ellenszél
Összegyűrve és gúzsba kötve
Napalmmal felperzselve
Égess, ficamítsd ki bokám
Tépd el kontaktusaim
Gerjeszd be áramköreim
Ígérem, nem fogok jajveszékelni
Ököllel sújts
Ígérem
Könnyű dolog lesz
Kínozz, égess, bombáz
Fojtsd belém a szuszt
Zúzz, tiporj, hogy végre látva lássam
Érezzem beakadt horgaidat
Intézz el, törj össze, lapíts szét, hamvassz el
Csak ne veszíts el
Tégy próbára
Ne késlekedj
Ó ne
Óh ne
NE