ÁTKÖLTÉSEK: SZLOVÉN KÖLTŐK
HISTORY
Tomaľ ©alamun
Tomaľ ©alamun egy szörnyeteg,
Tomaľ ©alamun egy elszabadult ágyúgolyó.
Senki sem ismeri röptének pályáját.
Félhomályban fekszik, félhomályban úszik.
Az emberek és én csodálkozva tekintünk fel rá,
reménykedünk, nem lesz baj, merthogy üstökös.
Lehet, hogy az Isten haragja,
monolit, a világ határa.
Lehet, hogy a kozmosz azon pontja,
mely energiát fog szolgáltatni bolygónknak,
ha elfogy a kőolaj, az acél, az étel.
Lehet, hogy csak a sejtek játéka, egy léhűtő,
s ki kellene tekerni a fejét, mint a póknak.
De ha valami elnyelné akkor Tomaľ ©alamunt,
valószínűleg inkább a feje.
A fejéből új végtagok nőnének ki.
Valószínű, hogy két üveg közé kellene tenni,
le kellene fényképezni, formalinba kellene tenni,
hogy a gyerekek csodájára járnának, mint a magzatoknak,
a különös tengeri teremtményeknek és ebihalaknak.
A stadion kapujában a jegyszedők, kétszer is eladhatnák
a jegyeket. Ez jó lenne az embereknek, mert lenne kenyerük.
A következő évben valószínűleg Hawaii-szigetén vagy
Ljubljanában lesz a rendezvény. Hawaiin nagyon meleg van.
Az emberek mezítláb mennek az egyetemre.
A hullámok nagyok, néha elérik a százlábnyi magasságot is.
Állandóan dörmög, mozgatja a Földet.
A városban martalócok rohangálnak.
A vége fantasztikus lesz, csupa szerelem,
mert a levegőben só árad, és fuvallat.
Ljubljanában azt mondják az emberek: nézd!
Az ott Tomaľ ©alamun, elment feleségével, Maruąkával
a boltba, hogy tejet vegyen,
mert tejet szeretne inni.
And that's history.