ÁTKÖLTÉSEK: USA KÖLTŐK

IRODALMI ROMÁNC

Charles Bukowski

levelezés, költészet vagy valami
irodalmi ügy által ismertem meg.
kéjesen sóvárgó verseket küldözgetett
vékonyhéjú intellektualizmussal megspékelve.
nagyon zavart a dolog,
beültem hát a járgányba és irány Észak
hegyen-völgyön át
autópályákon keresztül megállás nélkül,
józanodva, frissen elválva feleségemtől,
munka nélkül, megöregedve, megfáradva;
éppen csak aludni szerettem volna egy nagyot,
mondjuk öt-tíz évig.
végre valahára találtam
egy koszos motelt az út mellett.
beültem, rágyújtottam, egy kicsit magamba
szálltam. mi a fenét keresel te itt, meghülyültél?
aztán mégis elindultam, egy órát késtem a találkáról.
elég öregecske volt, olyan vénkisasszony-féle
nem nagyon vonzó.
egy kemény, félig zöld almát kaptam tőle
maradék fogaimmal azt harapdáltam.
valami ismeretlen kór fonnyasztotta
valami fojtogatja, azt mondta
majd felfedi titkát.
tudom, mondtam neki, harmincöt éve szűz vagy.
akkor elővette jegyzetfüzetét: 10-12 vers volt benne,
az egész életműve, s nekem el kellett olvasnom őket,
közben hízelegnem kellett,
pedig a versek nagyon rosszak voltak.
később ökölvívómeccsre mentünk,
nagy volt a füst, állandóan köhögött szegény.
soha nem izgulsz? - kérdeztem.
az este nagyon megszenvedtem, de azért elélveztem.
aztán találkoztunk még háromszor, négyszer.
egy kicsit elemeztük a verseit
nyelvét a torkomig lenyomta;
amikor abbahagytam
még mindig nem élvezett el.
úgy gondolom, ha egy nő harmincöt évig
összeszorított lábakkal él,
akkor már igazán késő
mind a szerelemre
mind a költészetre.