VERSEK
MAXIMUM ROCK AND ROLL (2010)
&
Vadnak születtünk.
Kosnak, baknak, oroszlánnak,
bikának. Vízöntőnek, mérlegnek,
skorpiónak. Szűznek.
Sárkánynak, lónak, disznónak.
Szépek voltunk és hamvasak.
Mi voltunk az égen a csillagok.
&
Még messze volt Amerika.
Messze volt Sziám és Indokína.
Lehetett kólát inni, sztriptízt nézni,
hosszú hajat viselni, körmöt festeni.
Lehetett békésen egymás mellett élni
egy vaksötét, halálra ítélt országban.
Dúlt a konszolidáció, válság válságot követett.
Már megtojtak Kennedy tyúkjai.
A hidegháború jógagyakorlatozott.
Mindenki szabad akart lenni.
Ködöt virágzott a tavasz. Lilát és feketét.
A birkákból tej és vér csorgott,
a hegyekben nóta szólt, szilvapálinka
csörgedezett a patakban.
A gitárosok és az énekesek azt kiabálták:
boldogan akarnak élni.
A fűben feküdtünk, az éjszaka édes volt,
szerelemre való. Szívtuk a dohányt és
hosszan bámultunk egy
kőből faragott pillangó után.
&
Vadnak születtünk.
Ráknak, halnak.
Ikernek, nyilasnak.
Papucsállatkának.
Tigrisnek. Bakancsnak.
Hittünk a mennyországban,
hittünk a csókoknak, a könnyeknek.
Ültünk a harmatos virradatban.
Tankok vigyáztak a békére
és senki nem akart az NDK-ba szökni.
Vadnak születtünk,
szarvasnak, őznek, csodának.
Álltunk talpig kottákban.
Várt ránk a rock and roll
a kopaszkutya és Amerika,
a Fillmore East - New York City.
Hot Lanta. Statesboro Blues.
Néhány sor kihagyva.
Allman Brothers Band.
&
Valahol Little Richard énekelt.
Álltunk szétvetett lábakkal.
Fogtuk az akkordokat,
feszítettük a húrokat.
Egy lány haját simogattam.
Hosszú volt és hidrogénszőke.
Szorítottuk egymást.
Álltunk szétvetett lábakkal
a keserű ízű sárga fényben.
Nem akartuk egymást elfeledni.
Hivatkoztunk szerelemre,
az anyánkra, a helyi színekre.
Esküdöztünk a hetvenes évekre.
&
Vadnak születtünk.
Tücsöknek, hangyának.
Harkálynak, papagájnak.
Hogy elmondjuk fűnek-fának.
Mértéket veszünk a mértéktelenségről.
Ugyanaz a hangsúly, ugyanaz a kontextus.
Génhibás immanencia.
Zöld nadrág, sűrű levegő.
Bécs felé rohan a Balkán Express.
Leányfülben két szép függő.
A nyakában pulóver.
Tövig boogie-woogie.
Ugyanaz a fajsúly,
ugyanaz a ritmusszelence.
&
Sorokat találtam benne aláhúzva:
"A XXI. században a művészetet a technológia és a pornográfia váltja fel."
Andy Warhol
&
Elvonult a vihar,
elszálltak a múzsák.
Elmentek messzire, délre.
Magukkal vitték a nyár dallamát.
A tócsák tükrében egy csokor
napfény hervadozik.
Elmentek a múzsák.
Elmentek Electric Ladylandbe.
&
Vadnak születtünk.
Szinusznak, tangensnek.
Köbnek, gyöknek, függvénynek.
Az esetek többségét nem ismerem.
Inkább alszom, mint a bunda.
Mint a tej. No, milk today!
&
Isten hozott testvér, a kómába!
Isten hozott a hetvenes évekbe!
Vakítón csillog a bakelit,
ezerkilencszáz-mittudoménhány.
A hengergyárban vadul dübörög
a Velvet Underground
&
Időnként jön egy villamos.
A sarkon furcsán dülöngélnek
az emberek.
Tumbling Dice,
4 giga Blue.
Habzsold a dallamot,
kell a bizonyosság!
&
Gyere, érezd a zajt!
Nézd, hogy vonaglik
a Blue Noise.
Nézd, fagyott madarak
hullanak az égből.
Jöjjön, hát minek jönnie kell:
Honky Tonk Woman.
&
Lélegző furcsa hajnalon:
Rockaway Beach, Coney Island.
Kérem szépen, itt nem lehet aludni.
Miből vannak itt a falak?
A szomszédban egy lány sikongott,
egész éjjel kéjesen nyögdécselt.
Azt mondogatja a sarki fagylaltos:
az éj leple alatt partot értek
a régóta várt békaemberek.
Los Hombres de Paco.
&
Mondjuk a lehetetlent.
Már nem hiányzunk senkinek.
Gömbölyödik az ősz,
termelődik a sötétség,
az idő nem akar megállni.
Olykor jó volna,
egy mosolyba belebújni.
Szavak almán vajúdni.
&
Közben besötétedett,
a tenger felöl érkező szél
elcsendesedett.
Nem tudom, mindez mire vonatkozik.
Egykor csodálatos szavak keringtek erre,
de már sehol sincsenek,
az égen halálba zuhannak a csillagok.
&
Keresem a szavakat:
Toldalékok, ragok, névmások.
Olvasatok. Kommentárok. Citátumok.
Fragmentumok, kivágások. Vendégszövegek.
Torzulások, másolatok, omladékok.
Újrahasznosított szavak, füzérek.
Kihagyások, bemásolások, beleírások.
Konstellációk, remixek. Torzók, vírusok.
Buherálás, diszkurzus.
Párlatok, maradékok.
Asszociációk, elvonatkozások.
Germanizmusok, anglicizmusok.
Látványtöredékek. Sikolyok.
Zuhatagok. Folyamok, torkolatok.
Nosztalgiák, légszomjak. Dobszólók.
Újraírt dallamok. Bakelit. Lomi.
Egy gramm költészet, kettő utópia.
Leltár, néma tartomány.
Ez így együtt nem túl
vidám tudomány.
Találni azért ott egy-két szép részletet is,
Brooklyn, Surf Avenue.
&
Olvad a tél. Bővül a mondat
böjtelő és szarvastor havával.
Lámpát olt a szél a zongora billentyűin.
Törik a jég, mélyül az árok.
Billen az egyensúly.
Böjtöl a világ, vár rá a szép kikelet.
Szaporodnak a fekélyek, a ciszták,
mélyülnek bennem a ráncok.
Egy búval baszott zongorista kavarja a füstöt.
A költő rímet lop és köhög.
Múltba réved és hallja
a szél tragikus énekét,
hallja a szakadt húrokat,
a bomlott harmóniákat.
&
Vadnak születtünk,
borjúnak, bölénynek.
Sólyomnak, hattyúnak.
Nem tudtuk mit akarunk.
Nem tudtuk, hová menjünk.
Mentünk nyugatnak, délnek.
Próbáltunk elrugaszkodni, szállni.
Eltűnni, el, a fellegek között.
Elúszni a parttól,
elszakadni a valóságtól, a hazától.