ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK
PROGRAM
Vojislav Despotov
Nagyon szigorú programot dolgoztam ki
Versek és poémák írására
Az ötéves tervem a következő:
Egy (fekete, lakozott) kötetre
Való jó vers a kozmikus dolgokról
(A verseket a felismerhetetlenségig stilizálni)
Egy kicsi (sárga?) könyv olyan versekkel,
Amelyek véletlenül jutottak eszembe,
Valami különös inspiráció folytán
Kávéházban, hajón vagy zuhanyozás közben
Húsz százalékának szellemesnek kell lennie,
Néhol rímeljenek, nagy, elképesztő dolgok
Felismeréséről szóljanak, de pofonegyszerűen
(Kell majd egy nagy adag cinizmus is - jól keverjük össze!)
Legyen egy rakás vers a katasztrófákról és a kataklizmákról
Félelmet keltsenek és egyeseket szoláris energiával töltsenek fel
Akik csalódtak a nyelvben és a nehéz igékben
A megrémült tudatot hellyel-közzel ellentmondásba kergetik
Ezt a csomagot ajánlott fiókban őrizni
És alkalomadtán váratlanul kinyitni
Írni kell hét-nyolc verset
A nagy városokról, öt-hatot a sportról.
A politikáról legyen csak három
Egy hosszú az autópályákról
Ahol a rendőr megbünteti a gyalog közlekedőket
Negyven százalék legyen komoly hangvételű,
harminc százalék átlátszóan szomorú
A többi ironikus, kellemes és ravasz
A verssorok fele legyen hosszú, a másik fele legyen rövid
Legyen címük, néhánynak ne legyen, csak csillaggal jelöljük
Ajánlás egyáltalán ne legyen
A végére tervezek egy csokor tartalék verset
A szexről, a virágok locsolásáról és a családi tragédiákról
Különös örömmel tervezek
egy appendixet a mexikói kábszer-növényekről
És mivel a költészetből sosem elég
Ezért az életemben meglepetések is lesznek
Például majd tizenkét
bloody fucking haiku is helyet kap