PRÓZA
4 BEKEZDÉS TOLNAI
"Mondtál valamit, kérdezte egy hang a paplan alól."
(Tolnai Ottó: Gogol halála)
1.
Csönd-óceán című versem az Új Symposion művészeti-kritikai folyóirat 106-107. számában jelent meg, 1974-ben. Az a február-márciusi dupla szám volt az utolsó, amelyet Tolnai Ottó az Új Symposion szerkesztőjeként hivatalosan jegyzett. A lap ára 2 új dinár volt, de a jugoszláv társadalom alighogy megszabadult néhány nullától, az infláció már újra beindult: a következő szám már kétszer annyiba, 4 dinárba került.
Publikáltam én előtte a Képes Ifjúságban és a Magyar Szóban, de számomra mégis az volt az első igazi publikáció, amit a mai napig számon tartok. Egy négyoldalas hosszúversről van szó (1218-1221 oldal), olyan szerzők társaságában, mint Végel László (Indulat és elkötelezettség), Ioan Flora (Költői űrlapok), Várady Tibor (Ildi képmása szalicilban), Gion Nándor (A sziréna), Vankó Gergely (Az Indus-völgyi műveltség) és Sava Babić (A mégis költője).
AMNESIA TEMPORIS
(Gondolatok egy tanulmányút kapcsán)
Penavin Olga (1916-2001) tanárnő emlékére
Felejtés és emlékezet
Az emberi lét a nyomtalan eltűnés és a megőrzés között lebeg.
A régi görögök szerint a felejtés (léthé) emberi alaphelyzet. Elfelejtjük a kevésbé fontos dolgokat, ugyanakkor a lényegesek megmaradnak az emlékezetünkben. Az emberi lét egyik központi kérdése: "Mit nem szabad elfelejtenünk?"
Ian Assmann szerint az emlékezésnek négy területe van: a mimetikus (a mindennapi cselekvések, szokások, erkölcs), a tárgyak emlékezete (evőeszközök, ruházat, szobánk berendezései stb.), a kommunikatív emlékezet (emberek közötti interakciók és a kulturális emlékezet (nem csupán célra, hanem értelemre utal: szimbólumokra, ikonokra, tradícióra, nyelvre stb.).
VOJNA PO©TA
Joszip Broz Tito 1980. május 5-én, vasárnap halt meg. Délután 3 órakor mondta be a rádió. Éppen a topolyai buszállomáson álldogáltam, Bóka Szilveszter katonakollégámat kísértem ki, aki meglátogatott, eljött hozzám Topolyára. Moholi gyerek volt, néhány hónappal előbb nősült, egy eszéki (horvátországi magyar) lányt vett el feleségül. A topolyai buszállomáson álló emberek arcán zavartság és némi félelem tükröződött a halálhír kapcsán. Bóka Szilveszter annak rendje és módja szerint felszállt az Eszék irányába tartó buszra és soha többé nem láttam.
Tito halálával megpecsételődött Jugoszlávia, a délszláv birodalom sorsa. Még tíz évig agonizált az államszövetség, de aztán megadta magát a fokozódó nacionalizmusoknak és alkotóelemeire hullt. Először a szlovének, majd a horvátok és a macedónok hagyták el Jugoszláviát, később Bosznia-Hercegovina és Crna Gora is önállósodott. Szerbia magára maradt két tartományával: Koszovóval és Vajdasággal. Bár az albánokkal benépesült ősi szerb földet, Koszovót (Rigómezőt) gyakorlatilag elveszítették.
AZ ELTŰNT BARÁT NYOMÁBAN
"itt senki sem olvas
(mindenki ír és beszél)"
Vidékről jöttünk, Jancsi a messzi Bánságból, a Nagybecskerek melletti Muzsláról, én pedig a Bácskából, Topolyáról. Egy-két dombon kívül nem állták utunkat büszke magaslatok. Csak monoton síkság és tanyák mindenfelé. Ameddig a szem ellátott búza- és kukoricaföldek voltak, meg napraforgó, legelő és erdő alig. Legfeljebb a bánáti sziken legelésztek birkák. A rómaiak idejében Bácska és Bánát barbár föld volt, maga a Barbaricum. Később a védtelenség, kiszolgáltatottság metaforájává vált. "A török idők múltával" a jó termő, zsíros bácskai föld, lehúzta, megnyugtatta, békülékenyebbé tette az errefelé élő népeket. A régi Bács-Bodrog vármegye rendkívül tarka etnográfiai képet mutatott. A sokféle népcsoport (magyarok, szerbek, németek, szlovákok, bunyevácok, sokácok, ruthének) különböző kultúrája, a hatások sokoldalúsága különösen érdekessé, változatossá és tartalmassá tette ezt a "mikro-civilizációt".