ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK

ROSSZ VENDÉG

Jovan Zivlak

hogy miként születtem
hosszú mese. istállóban. füstölőben
disznófarkak között. kukoricaföldön
ahol tétlen szarka matatott és mezei
egér hunyorgott félszegen, jön-e bagoly.
a bölcsességről addigra
már majdnem mindent megírtak
mintha az ismert életbe léptem volna be
anyám rejtegette visító kicsiny szörnyetegét
ki fogatlanul egy egész világot követelt magának.
apám letagadott. innen származnak a mesék
a szeplőtelen fogantatásról. a szökésből legendát szőttek
én igazából semmire sem emlékszem.
később tantermekben tolongtam.
tanárok közt, akik vesszővel
hadonásztak és szökdécseltek
miközben egyetlen istenről énekeltek.
megtanultam hogyan kell elosztani
és hogyan telnek meg az edények:
csakis a nagyból a kicsibe és nem másképp.
megtanultam
hogyan kell összeadni
hogyan átönteni és megsejtettem, hogy a féreg az almát
rágva titkos tanokra okít és elcsábítja a nebulókat.
a bor és a többi később jött. meg a csavargások.
a tenger. a víz. és a lakomák, melyeken a szám néma
maradt. vajon miért néztek rám olyan furcsán
némelyek azt akarták tán
nyeljem le a gombócot vagy kössek
csomót a nyelvemre, vajon minek szántak
pallérnak vagy rombolónak
énekmondónak vagy rossz vendégnek
aki csak lármázik.
megbotlottam, míg a feloldozásra vártam
vajon nyüszítsek egy életen át
vagy kettőben megbocsássak.