KÉPZŐMŰVÉSZET
KURT SCHWITTERS (1887-1948)
Szülővárosában, Hannoverben iparművészeti iskolába járt, majd 1913-ban a Drezdai Akadémián tanult. Eleinte a Der Blaue Reiter volt rá nagy hatással. Rengeteget publikált, számos folyóiratnak dolgozott, pld. verseket, karcolatokat küldött a Sturmnak.
1917-ben behívták katonának, itt műszaki rajzoló lett. Ekkor szerette meg a konstruált szerkezeteket, hasonlóan, mint Marcel Duchamp. Művészetében kimutatható Delanuay és Balla hatása, a színspektrumok, az erővonalak alkalmazásában. Képei többnyire koncentrikusak, tiszta színekkel bevont korongokkal, átlókkal komponálva.
1919-ben fedezte fel az assemblage forradalmi módszerét. A véletlenszerűen létrehozott művek egyik legkövetkezetesebb készítője. Schwitters mindent felhasznált: fa- és vasdarabkákat, szövetdarabokat, borítékok részeit, kárpitfoszlányokat, tyúktollat, villamosjegyet, postabélyeget, szöget, kartont, követ, bőrt és így tovább. Nem úgy alkalmazta ezeket az elemeket, mint a kubisták vagy a futuristák, akik általában csak egy bizonyos részben használták fel némelyiket a képen, s akkor is a szín vagy a kompozíció építette be őket. Schwitters "művei" akkor szűntek meg dadaisták lenni, amikor a kubista és az absztrakt képpel kezdett vetélkedni, vagyis amikor produktumainak "esztétikai" értéket akart adni, s a korábbi dadaista intuíciót akadémikus jelrendszerré alakította át: az ismétlés azonban a Dada halála.
Nála a kollázs egy metamorfózison ment keresztül. Először ábrázoló motívumokként, majd absztrakt jelekként szerepelnek. Feszültség alakul így ki a tárgy és az absztrakció között, mivel a tárgynak megmarad az utaló jellege. Kompozíciói aprólékosan kidolgozottak, Szent-Ferencei szeretetet sugároznak, melyben az isten mindenhol jelen van, még a legalantasabb tárgyban is. Sokan úgy jellemzik, hogy a hulladékra vetett anyagdarabkák megdicsőülnek. Így leszámol a művészet szakrális voltával. A tárgyműveknél mindenből minden lehetséges.
| http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Schwitters |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|