ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK

SEX ANGELS

Vladimir Kopicl

A nem a mélység fénye és lenyomata,
hűvös reggel az alkonyatban,
és félelem nélküli halvány éjszaka, ahol megolvad
az őrület, és vad szelídség ébred
emlékezetünkben, az adatok lávájában.
Játszik velünk az Isten, aláhúzza a hangsúlyost,
feltüzel és kézen fogva vezet,
mert nem tudja - vajon szeretem-e,
s hogy általam létezik-e,
mert gyenge, kába és megingott lélekben.
Vajon érzel-e engem,
beszippantod a lelkem, azt a meleg feszültséget
és áramlást, ami meghajlítja a lélegzet irányát:
az ég oly nehéz, a szív tompán reng, dübörög,
a szakadék szélén nemesedik,
begörcsölve és kiengesztelve.
Tested a Föld körvonalaival érintkezik
az abszolút ponttal, ahova minden ismeretlen
ajtónak kulcsa van rejtve,
a Hold Naptól érintetlen oldalán:
tej remeg a sötétben, tűz marja.
Hol vannak az alany határai,
Hová menekül a véges,
vajon kijátszható-e az éjszaka árnyéka,
és az érintés tökélye mely hullámokká,
visszhangokká alakul,
az idő érrendszerévé, eredendő sötétséggé.
Mondd ki, áss a mélybe, kutass,
de ne használj ismert szavakat:
az érzékek gyermekei isteni szavakkal kéjelegnek.
Minden könnyű és végtelen,
tiszta ritmus és létezés,
forró érosz, mámor, hajlékony szép angyalok.