ÁTKÖLTÉSEK: BOSZNIA ÉS HERCEGOVINA
VAVA
Mile Stojić
A zágrábi Ljevak könyvesboltban
A szerb költészet új antológiáját lapozgatom,
A korábbit még a háború előtt olvastam,
A nevek, melyek egykor a könyv végén voltak,
Most közepre kerültek.
Néhány név mellett, zárójelben
Már ott a második évszám is
Egyesek bár élnek, számomra meghaltak
Mások, meghaltak, de bennem élnek
A könyv közepéig felismerem az arcokat
"A világ összes bajával megkínzott arcok,
vagy csak öregek, a barázdákkal szabdalt
kiégett vonások mögött felsejlenek az egykori arcok,
régi szépségek, régi örömök, régi szerelmek"
Elfolyt az idő körülöttünk,
Elvitte a szitkokat, a sarat, a fájdalmat
A könyv második felétől
Új arcok éneklik a lingua francát
Érzéketlenek az emlékeinkre,
A cyber melltartóról zengedeznek
És a szex bábeli tornyáról
De én már nem ismerem
Egyetlen verssorukat sem, nem tudom nevüket,
Számomra idegenek