ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK
VILLÁM
Jovan Zivlak
Magasabb rendű életről beszélsz nekem, kedvesem
városokról, melyeken keresztül víz csobog
és a kiválasztott nép gondtalanul sétálgat ide-oda
tornyokról beszélsz, melyekről
zöldellő rétekre látni
és a pinty a lombok között reszelős
ujjongással a tengerről énekel
a tengerről, mely önnön messzeségébe vész
fényes palástjainkat lengető szelekről
a nevekről, melyeket ismételgetünk, hogy
szemrebbenésnyi időre megnyíljon az emlékezés kapuja
az ajtók, amelyeken sohasem mentünk át
a boltívek ismeretlenek hangját visszhangozzák
s mindent beborít a fűszerillat
elvezetve a megvilágosodáshoz.
de én itt vagyok nyelvem sivatagába zárva
anyanyelvem reménytelen ölelésében
lélegzeteddel szívom magamba hónaljának kipárolgását
hallgatom ziháló keménységét
elborít a sötétsége
emberi testek viharába lök
vére a kemény tarlóra emlékeztet
amelyen fényes fenevadakat kergettem
sója kimarja ajkaimat
miközben ő maga bagoly módjára rejtőzik
hogy ott fejezhesse be énekét
ahol a szívét a villám kitépte.