ÁTKÖLTÉSEK: SZERB KÖLTŐK

MÁS SZAVAKKAL

Simon Grabovac

megnézni az udvart. Mindent, ami kint van.
Hogy mi történik. Nézni a színeket,
és megérinteni a szándékukat. Beásni
a földbe, meglesni a szent zugot.
Átaludni az ébrenlétet. Leengedni a csörgőkígyó
szavakat a kútba, hogy kifürkésszék a barlang
kőcsipkéinek sorsát, és holddá tekeredjenek. Elvinni
a vulkánok keresztmetszetének térképét.
Kitéglázni a mélységet világos mennybolttal,
és belélegezni a galambokat.
Letapogatni a lerombolt épületek sorát.
Kőbe vésni a viskót, a tejcsarnokot, a boltot.
Beazonosítani a háziállatok csontvázának
állandó és ideiglenes tartózkodási helyeit.
Belekapaszkodni egy összetört edény darabjába,
és radikális ötlettel átmetszeni. Vetni egy pillantást
a világra és darabokra törni, hogy álljuk a szavunk
az udvar kemény földjén. Hosszan hunyorítva
célba találni a képzelet háromszögét,
és félrebeszélni. Kezemmel metaforákat formálni,
szememmel hangutánzókat, hadd lássuk
a lélek sikolyát: ki volt, mikor álmodott,
melyik edényből, mikor a veszély behízelgett hozzá.
Hogy került a sírba. Vajon
sikerült-e felemelnie az idő piramisát,
a vizet,
tűzet.
A Földet.